Talan sosem találom meg rá a választ..És már arra sem keresem,hogy mi fűz minket egymashoz.Különös,nem.definiálható kapcsolat.Ahogy ő szokta mondani,ez a kapcsolat más..Talan azért mert ő sem tudja megfogalmazni..Barátság?Abban nincs szex..Esetleg barátság extrákkal?Annál mélyebb..Szerelem?Sosem tartoztunk össze..Mégis szabadabb vagyok mellette mint bárki mellett a világon.Egyszer azt mondta testi-lelki társak vagyunk..Én sosem mondtam ezt,mégis így éreztem..Két különböző világ találkozása..Ő egy szabad lélek,én pedig a megszokások rabja.Szeretem az állandóságot,biztonságot ad.Bár ahogy öregszem egyre inkább érzem,hogy rövid az élet.

Azt mondják,minden ember okkal érkezik az életünkbe.Vagy ő tanít nekünk valamit,vagy mi tanítunk neki.Hogy én mit tanultam tőle?Talan azt hogy szabadon kell engedni a másikat,hagyni kell szárnyalni..A kalitkától minel messzebb akar kerülni mindenki.Ha fontos vagy visszatér..És ő mit tanult tőlem?Hogy mennyire szerethető..Hogy értékes ember..Szeretem hallgatni,és ő is meghallgat engem..Mindig.

A legutóbbi találkozasunk talán most volt a legszenvedélyesebb,legintimebb.A lehető legtöbbet adta magából,és az egyalralán nem érdekelte hogy ő mit kap,vagy kap e valamit.És a kezek..Egy pillanatra sem engedte el a kezemet..Amikor átölel,mintha a lelkemet simogatná..Nemcsak ugy gondolok rá mint ferfire,hanem mint a lelki társamra..

Megosztás a facebookon